Tükröződöl telt szemeiben a nyár árnyékával
és úgy tűnik neked, mintha nagyra nőttél volna,
elfutsz, mint a szél a naplementén keresztül,
néked az elválás pillanata, a mély fájdalmat nyújtja.
És figyeled figyelmesen a naptól kipirult arcomat,
csodálkozol azon, hogyan tett széppé anyám;
érzed a távolban felkelő hold verőfényét,
és az ég csillagai alacsonyak,ugye, be szépek babám.
Vállamra tett kézzel félrebillented a fejed,
aztán újra körülnézel, hallgatod a levelek susogását;
enyhén a sötétséget a homlokodról eltávolítod
és egy kis megbánás az ajkadon suhan át.
Tükröződöl telt szemeiben a nyár árnyékával
és csodálkozol, hogy anyám milyen széppé tett;
szélként futni kezdesz az alkonyi szürkületben,
de a szárnyad nem bírta és minden odaveszett!
