Tovacsobogó perceimre ráhajlik a bánat,
S árnyékában némán hallgatok,
Eldobott gondolataim a semmibe kacsáznak,
Apró elhaló körgyûrûk a mondatok.
Múlt szele éled s hirtelen viharrá nõ
S kicsavarja még álló reményfámat,
Hiányod fölém fekete pókhálót szõ,
S vércsepp festi összeharapott számat.
