Arról álmodtam, hogyan hajolnak a fűzfák,
Hogy megérintsék a patak arcát?
Közelben egy ház volt,
Ablakainak párkányán, a magányban csendes virágok.
Kint nagyi magában motyogott,
Egy kisfiú a karjaiban aludt
És a szél, lekaszált fűillatot hozott.
Egy csillag az égből előbukkant és kimagaslott.
Az anya, óvatosan a lejtőn jött
Kedves mosollyal, remegő édes mellel.
A csecsemőt hazavitte,
Hogy tiszta párnákon, álomba fektesse.
Sóhajtva, imádkozva meghajolt nagyi,
S a fűzfák között lenyugodott a nap.
Lassan magával vonszolta botját...
Álmodni ment és suttogta: holnap , majd holnap.
