|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
(Oximoronos csokor)
Nemcsak egy régi lódenkabát fakul ki, kiégett fű-színre,
De az élet is, mire elvégesül, hasonlón... semmi színre.
Ez így többszörösen legyilkolt örömforrás, a lét végére.
Kínai csokor: „bambuszliget”: Négyszer 7 szótag, = „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a.
Színtelen világosság,
Örömnek hiányosság,
A lét vége kezd el,
Mert örökkévalóság.
*
Estére megkopik a szép kék ég is, fakón megy lejtmenetbe,
Nézitek, az új naplementét és ez nem jut az eszetekbe...
Hát még, ha le is bukik a határon... napi elmúlás létbe.
Lemegy a Nap, mint mindig,
Várhatunk még reggelig,
Mert még késő este van,
Alszunk sötét végéig.
*
Napközben sétáltál a réten és a pipacs tüze uralta tájat,
Ahogy meg ideért az este, már naplemente sugallta e bájat.
Aztán ideért az éj ezüstben, így bekapcsoltad a zseblámpádat!
Mozgatott gyönyörűség,
Miből jön az egészség,
Csak vigyázva járkáljál,
Ne találjon nehézség...
*
Ha többnyire a józan eszünkkel cselekszünk, hevenyen dolgozunk,
Szinte pozitívabb az életünk és eredménnyel boldogulunk.
Akinek nincs, az úgyis elárulja magát: „mi nem boldogulunk…”
Boldogan is élhetünk,
Hiszen ezért dolgozunk,
Keresünk magunknak pénzt,
Egy családot eltartunk.
*
Meghívtam egy nőt kávézni, hogy stikában jól kipuhatoljam…
Röpködtek a keresztkérdéseim, de vágy felé nem haladtam.
Később búcsúztunk, de részéről nem volt szívélyes, mert egy pofont kaptam!
Rám ordított, „elszúrtuk az időt, de szexi ajánlatot nem kaptam…”
Félreértés lehetett,
Csak mert a pofon helyett,
Egy puszit vártam volna,
Velem egyet nem értett...
*
Lokomotív mozdonyvezetője szoktam lenni ritkán egy erdei kisvasúton,
Micsoda élmény vonatot irányítani, de van meredek rész a domboldalon!
Hagyom a mozdonykát, hogy egyedül dohogjon, utasokat meg gyorsan leszállítom!
Azon a száz méteren együtt kell feltolni menetben, a szeretett kis-vonatom!
Vezetem a vonatom,
Sebesség nagy fogalom,
Lassan, gyorsan, nem számít,
Időt könnyen hozatom.
Vecsés, 2020. augusztus 6. – Arad, 2023. június 4.- - Kustra Ferenc József - Én írtam oximoron versszakokban, hozzájuk a kínai versformák: poéta-, és szerzőtársam Ghica Izabella Iasmina munkája.
|
|
|
- október 29 2025 19:13:35
Kedves Izabella és Feri!
Ez a vers olyan, mint egy életút-látomás és humoros vallomás keveréke. Egyszerre melankolikus és szellemes, "kikacagja" az elmúlást, miközben tisztelettel is viszonyul hozzá. Ez az ellentmondás teszi igazán élővé és szerethetővé.
A vers ciklusokban épül fel, minden rész egy-egy élethelyzetet, vagy gondolati állomást mutat.
A kezdés („Nemcsak egy régi lódenkabát fakul ki…”) gyönyörűen indít: a kép egyszerre nosztalgikus és metafizikus. A „fakulás” motívuma végigvonul a művön, hol a természeten, hol az emberi kapcsolatokon keresztül.
A középső szakaszokban a filozófiai tónus oldódik, és életközeli humor váltja, különösen a „kávézós” jelenetben, ahol a csattanó frappáns.
A záró, „lokomotívos” rész pedig szimbolikus: te irányítod a saját vonatodat, még ha dombnak is megy, ez egy gyönyörű, érett metafora az életről.
Komoly, nagyszerű munka! Mindkettőtöknek szeretettel gratulálok!
GreVita (Éva) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 19. péntek,
Viola napja van.
Holnap Teofil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
