|
 Vendég: 124
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elhagylak nemsoká,
életem kedves színpada.
Otthon vagyok tebenned,
hazulról járok hozzád haza.
Hideg kõfalaid melegen tartanak,
még egyszer magamhoz ölellek.
Lépcsõid kopott élein
elvékonyodott cipõtalpam
jelzi a múló idõt.
Szárnyas ajtóidat ezerszer
nyitom-csukom.
Folyosóid -kitaposott ösvényeim.
Rajtuk minden változást
hamar észreveszek.
Szép vegyi mûhelyem!
Mondd, mi vagyok én Neked?
Féltett gyermeked,
hogy ezer polipkarod
mellemre tekered?
Micsoda erõ van tebenned,
hogy ilyen nehezedre esik
engem elengedned.
Neheztelsz rám, mert elmegyek?
Hiányozni fogok -tudom.
És ti, drága lombikjaim?
Ajkaimat titkon rátok csókolom.
Harmincegy esztendõ!
-Egy munkahelyen...
Itt zajlott le, szinte
az egész életem!
És minden voltam benned,
ami csak lehettem.
Mesterségem hegyére
nálad, -felmehettem.
Most mégis elmegyek!
-Mint ócska örömlány,
sorba állítottam a vevõket.
Ki ad értem többet?
Még nem aszott a testem,
Még jól mozgok fölötted!
-Szégyellem magam...
De meg kellett tennem,
Mert a számlákat
Ki kell fizetnem.
Micsoda õrület!
Falamon ott lóg a kép:
Pro universitate
-Az Egyetemért!
-Éreztelek téged -te éreztél engem,
Szerettél hangosan -szerettelek csendben.
Kollegákat adtál -barátokat kaptam,
s hogy marasztaltak!-De én nem maradtam.
Áruló lettem, most elköszönök,
angyal lelkemet -viszik ördögök.
Zavart szavaimat leírom sorba',
hátukon száguldok a pokolba...
-Az egyetemkertben
van egy márványszobor.
Arra sétálgatva
tõle is búcsúzom.
Múltamba meredve megállok,
a poros emlékektõl alig látok.
Köröttem hallgatók hada.
Õk is a márványt nézik!
Egyikük sápadtan suttogja:
-Nézzetek oda...
A szobor vérzik!... |
|
|
- április 30 2008 05:41:52
Szia Kedves Sziszifusz!
Érdekes a témád, és a megoldás is az, amennyiben megszemélyesíted ha jól gondolom a munkahelyedet. Félre ne érts, jó az egész vers, de az utolsó három versszak a kedvencem.
Van amikor változtatni kényszerül az ember. Én is ilyen nehezen mozdulós vagyok, igy aztán tükéletesen megértelek. Szép lett. Szeretettel: zsuzsu |
- április 30 2008 06:30:44
Kedves Szisz, nagyon átélem a versed, ugyanezt éltem át - én is három évtizedet nyomtam már le munkában, és második munkahelyemen vagyok... akinek nem kenyere a "hûtlenkedés", bármilyen megmagyarázható és indokolt a váltás, mégis úgy érzi, kicsit áruló...
Ez a szív szava, de én az észnek mondom: menj tovább és sok sikert az új helyen!
Tetszik, nagyon jól megírtad!
Üdv: Magdi |
- április 30 2008 06:31:43
Szeretettel Kösöntelek kedves sziszifusz!
Micsoda rettenet! Micsoda mély gondolatiság rejlik a csodás érzékeny búcsú mögött. egy egész társadalom szégyenétõl vérzik a szobor. Nagyon remek és szép képek, költõi eszközök , vezetik el az olvasót a vers gondolati mélységébe.
A régi szeretettel gratulálok Marica mama |
- április 30 2008 06:50:45
Ritkán érzek hasonlót...de most megborzongtam az utolsó két sor olvasásakor. (Tudod! Az a bizonyos "lúdbõõr"!!!
Többször is elolvastam versedet...Szomorú, hogy a mai világban a számlák miatt kényszerülünk olyan lépésekre, amelyek meggyötörnek bennünket, akkor is, ha saját a döntésünk!! Kényszerdöntések...melyek nyomasztóan fájnak a lelkünknek...Nehéz lehet megválni a második otthonunktól, a kollégáktól....a barátoktól...De ugye..."ember tervez"...
Döbbenetesen jó a versed!! Minden 'átjön' rajta -ha szabad így fogalmaznom-!!
Kívánom, hogy az új helyen is találd meg a számításaidat, s legfõképp Önmagad!
Szeretettel:
Ági |
- április 30 2008 07:46:13
Kedveseim! Én is megdöbbentem, hogy kora reggel ennyien foglalkoztatok nem rövid versemmel! És ilyen mélységben.
Ez tényleg megtisztelõ. Köszönöm.
Természetesen az ember, pusztán számlák miatt nem vált egy imádott helyrõl. Sok apró részlet egészítette ki az elhatározást.
De az ellentétek éles kiemelése érdekében csak ezt a jelentõs okot írtam le. A lényeg ugyanis az anyagiak, három gyermeket kell eltartani.
Hozzászólásaitokkal teljesen egyetértek. -köszönöm! |
- április 30 2008 08:03:18
Szia szisz!
Remek versedet olvasva biz' , elgondolkodtam kicsit az élet dolgairól.
Szomorú, ha már nem azt csinálhatjuk, amit szeretünk, szomorú, ha az élet lüktetésének ereje másfelé kényszerít, sodor, taszít a keserûség felé. De a változás jó is lehet, csak talán félünk kicsit tõle, mert nem látunk bele.
'Áruló lettem, most elköszönök,
angyal lelkemet -viszik ördögök.
Zavart szavaimat leírom sorba',
hátukon száguldok a pokolba... ' - no ilyet már én is éreztem.
Kívánok mielõbbi megoldásokat, gyógyírt hozzon gyermekeid öröme!
Grt. Sancho |
- április 30 2008 08:58:56
Kedves Sziszifusz!
Csodálatosan fogalmaztad meg mondanivalódat!
Nagyon is megértelek!
Három gyerek, az három gyerek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 30 2008 17:44:16
Szia Sziszu!
Látom, nagyon húz a szíved! Véleményem szerint nem szabad egy olyan munkahelyet otthagyni, ahol jól érezzük megunkat. Még a pénzért sem, mert hosszútávon megbosszulhatja önmagát. Persze tudom, hogy a mai világban a pénz nagy úr. Így csak reménykedem, hogy jó lesz az új helyen. Sok sikert hozzá!
Versed tetszett, nagyon jól megírtad ezt a szomorú elválást. |
- április 30 2008 18:47:13
Csak nem nyugdíjba mész , milyen jó lenne, ha megtehetnénk.
Üdv. Joli |
- április 30 2008 20:58:24
Aszta Sziszi! Hát nem semmi ez a versed (se)  Csodálatos!
Nagyon tetszik. A legjobban talán ez a rész:
"-Éreztelek téged -te éreztél engem,
Szerettél hangosan -szerettelek csendben.
Kollegákat adtál -barátokat kaptam,
s hogy marasztaltak!-De én nem maradtam."
Bár a vége is iszonyat jó. Sõt igazából az egészre elmondhatom ugyanezt! Tényleg nehéz lehet otthagyni egy munkahelyet, ahol már ennyi ideig dolgoztál..... De én nem féltelek, szerintem te mindenhol megállod majd a helyed!! |
- május 01 2008 01:04:40
Nem megyek nyugdíjba!-és még nem is szeretnék.
Új helyem sokkal közelebb lesz, egy munkám lesz, és nem száz reszortom, a pénzem csak egy kicsit több, de nem ezer "mellékesbõl" áll össze.
Szeretem a munkám, egész biztos megállom a helyem.
Tulajdonképpen ez egy szakmai kihívás is.
Köszönöm minden barátomnak a lelki támaszt: Sziszifusz |
- május 01 2008 01:17:17
Júúúj, a vége nagyon ütõs... Pedig azt hittem, hogy nem lehet fokozni. |
- május 01 2008 17:24:13
Kedves sziszifusz! Csodálatos a versed! Ennyi nemes érzés, csak igazán a hosszú évek során tud lerakódni és kiforrni egy "második otthon"elhagyásakor.Ami oly mély nyomot hagy, hogy szinte megszólal!
Gratulálok: Gizi. |
- május 03 2008 07:51:56
GO! Három hete írom ezt a verset, a vége már a kezdeteknél megvolt, és örülök, hogy ezt váltotta ki benned is. Amikor írtam, szinte belerokkantam.
Kedves Gizi! Köszönöm, hogy itt a hozzászólások végefelé, ilyen szépen összefoglaltad a lényeget. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
