|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Hét év telt el és csak vártam némán,
Megfakult reménnyel, hit nélkül talán.
Kihűlt ölelések, némaságban égtem,
Szeretet nélkül fogyott lassan létem.
Szívem kongott üresen, éhezett a lelkem,
Minden nap súly volt, nem éltem, csak éltem.
Haraggal kérdem a sorsot: miért így rendezted?
Miért most adtad őt, miért nem előbb küldted?
De jött, s mi nem volt, hozott valamit,
Egy szív, mely az enyémmel dobban itt.
Mintha repülnék, oly könnyű most minden,
S gondolatunk egy fonal, összenőtt csöndben.
Ő az ajándékom, az utolsó talán,
Kitől újra dobban a szívem igazán.
Úgy ölel, úgy csókol, mint senki más,
Szívem minden sebére ő lett a gyógyítás.
Istenem, kérlek, hadd maradjon velem,
Amíg csak lehet őrizd meg nekem!
Vele végre élni, most először szabadott,
Mert ő a fény, mit a sors megkésve adott.
Siófok, 2025. május 19. -Gránicz Éva- |
|
|
- október 31 2025 10:21:25
Nagy és jó az ezen önéletrajzi írásod, olyan szívbemarkoló lett.
Szépen megírtad a történetedet és a vágyadat...
Örömet szereztél azzal, hogy ezen művedet olvashattam. Köszönöm az olvasási élményt!
Jó, ha mondom = 5*
Poétaöleléssel, kalapemeléssel: szívből gratulálok!
jocker/Kíber/Feri |
- október 31 2025 18:01:34
Kedves Áva H!
Nagyon tetszett,gratulálok
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 16. vasárnap,
Ödön napja van.
Holnap Hortenzia, Gergő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
