Sajnálom, hogy elrontottuk.
Sajnálom, hogy belebuktunk.
Sajnálom, hogy néztünk, de nem láttunk.
Hogy lassan egymástól elsodródtunk.
Sajnálom, hogy elfelejtettünk együtt nevetni.
Hogy nem tudtuk egymást jobban szeretni.
Sajnálom, hogy nem öleltük egymást gyakrabban.
Hogy nem mondtuk, ha fáj, csak őrlődtünk magungban.
Sajnálom, hogy hagytuk kihunyni a lángot.
Hogy már nem együtt fedezzük fel a világot.
Sajnálom, hogy elmúlt minden mi szép volt.
Hogy már nem nekünk ragyok a csillagos égbolt.
De MI már nem vagyunk. Ezt sajnálom nagyon.
Csak TE vagy és ÉN vagyok… A seb a másikon.
KiberFeri - november 03 2025 09:56:45
Jól megírtad az emlékezésedet és nekem igen tetszetős!
Poétaöleléssel, barátsággal: gratulálok!
jocker/Kíber/Feri
