Párátlan ablak előtt állok,
Könnytelen szemmel, ott csak várok.
Gyűrűd kezem… éget
Már nem kell mesédet…
Tény… még egy kicsit ácsingózok.
Rálátok a tájra, szép sármos,
Sötétben látom város álmos.
Kicsit könnyes szemem,
És lehetetlenem.
Köd lett, szél is fúj, ő is álmos.
Megfordulok, szobám oly’ hideg,
Itt hagytál, igy már minden rideg…
Kopasz fáknak van köd…
Érezném a bőröd…
Visszatart, hogy szíved jéghideg!
Vecsés, 2024. március 24. -Kustra Ferenc József- íródott: Takács Mária poétatársam azonos c. versének átirataként az engedélyével, romantikus LIMERIK csokorban.
