Villám tép eget,
rés nyílik a semmibe.
Valami figyel.
*
Jég kopog halkan,
mint régi emlék az ajtón.
Senki nem nyitja.
*
Ég sikolt jéggel,
földön pattog... dobverő.
Veri a búzát.
*
Lepkeként fekvő,
gabonaszálak sírnak.
Nem lesz aratás.
*
Fák meghajolnak,
vitustáncot jár a szél.
Házak közt üvölt.
*
Villan az éjben,
csontig hatol a dörgés.
Árnyék is remeg.
*
Zubog az utcán,
csatornák túlcsordulnak.
Víz viszi nyarat.
*
Ég kettéhasad,
tűz csúszik le az égből.
Világvége szól.
*
Szél erősen fúj,
üvölt, tombol, falat bont.
Mint végső parancs.
*
A fák repülnek,
mint szárnyatlan madarak.
Többé nem virul.
*
