Erdei kaland...
Mint felfordított szakajtók álltak a dombok,
mögöttük a nap felhők között bujdosott.
Egy pillanatra megállt a hegygerinc tetején,
aztán mintha legurúlt volna tüzes mezején.
Halk nótaszó szállt a zöld lombok fölött,
édes asszonyi hang,szerelmes nótát szövött.
Megpihent a tó partján,ásztatta szép labait,
figyelt,ne,hogy valaki lássa,egyedül van ott !..
Levette ruhályát,méllyebbre ment a vízben,
bársonyos hullámok, testét hűvösen ingerelte,
Kicsit odébb két őz őtet figyelte,mit keres egy
nő egyedül ebben a vad, nagy rengetegben ?...
Fürdő után ledőlt az asszony a zöld pázsiton,
nem volt senki a láthatáron,elnyomta az álom.
Álmában át élt egy régóta végyott, vad szerelmet.
arra ébredt,egy kis nyúl nyalogatja a lábfejet.....
KiberFeri - november 15 2025 19:47:10
Érdekes a gondolatsorod, egy klassz-nagy mese!
Jó, ha mondom!
Poétaöleléssel, barátsággal: gratulálok!
jocker/Kíber/Feri
