(leoninus)
Látom rajtad, hogy a lelked saját béklyódba dermedt… sugárzod, hogy ernyedt.
Nekem fáj látnom, hogy a lelked ennyire senyved, s mily’ magába hullott lehet a kelyhed.
Fáj is nekem, hogy valamilyen emlék zordul benned, de nekem azt látni nem engeded.
Ha tudnád, lelked milyen szívesen pátyolgatnám… ha hagynád... benyomásom megmondhatnám.
Jól kihúzhatnálak a gondodba süppedt mocsárból… ha kivezethetnélek homályból.
Gyere ide kedvesem, segítek neked és talán megszűnik a gyötrelem…
Hátha együtt sikerül jó életet élnünk, egymást nagy szeretetben kímélnünk.
Igyekezem majd karomat ölelésedre használni, számmal meg a szádat csókolni!
(IKU trió)
Igyekszem,
Lesz jó gondolat!
Kilátás…
Kínzóak
Lehetnek gondok.
Béklyóban…
Emlékek
Úgy hömpölyögnek…
Segítek…
(Sedoka)
Társad lehetnék.
Segítségre szorulhatsz!
Jó segítséget tőlem…
Vecsés, 2024. február 3. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus-segítő alloiostrofikus sorokban.
