Az éjszaka magányos csendje ül köröttem,
míg a székemben ülve magamba merülök.
Gondolatom téged fürkész, lelkem hol jársz?
tudom jól, a lépést meg kell tennem.
Hiányzol, mégis tudom, elveszítelek.
A holnap vagy a ma viszi el, már nem lényeges.
A tőled kapottat szívemben őrzöm,
így van rendjén, a hála él bennem.
Érzések a mélyben, s amit itt hagyunk,
számomra tiszta, nem marad homályos.
Köszönöm, mert általad boldog vagyok.
Egy felfedezetlen kincs maradtál ezen a földön.
De hidd el, van kiút, a fény felé visz.
Én is felnőttem már, készen állok,
megmutatom, hogyan tovább.
Wino MI
https://youtu.be/4K061C4buzQ?si=ObFxPhG5XmNW1z1e
Echoes of the First Light
