Egy őrült elmebeteg torz gondolata,
Hazugságokból font, húsba vágó csapda.
Gyógyításnak álcázva a játékod játszottad,
Bennem élted ki szadista hajlamod.
Minden hidat felégettem a szerelmedért,
S a néma tömeg csak nézett a szememért.
Nincs bennem gyűlölet, magamnak kerestem,
Nincs többé csend, az erőszakot feledtem.
Csak egyszer add már vissza az életem,
Mért zakatol mégis, hogy itt vagy velem?
Bennem kaptál helyet, vagy csak az árnyékod?
Engedj el végleg – legyen az angyaloké a zálog.
