A költők a pokol kapujában születnek,
egyedül találják meg az utat a naphoz,
egyedül védik magukat sok szóval
és az erkölcsöt összefonják, a képzeletnek forró olvadásából.
Szeretik, mind a rothadt, mind a szépet egyformán.
Fölöttük - az ég, a nyomorúság magva,
szinte tökéletes zenét hallgatnak,
amelyben szívek és virágok kialszanak.
Üdv!
