(3 soros-zárttükrös duó)
Csak magamban elmerengek, lelkemben meg álmok vágyakoznak,
A hófehér havas területen, fehér képek cikázgatnak…
Csak magamban elmerengek, lelkemben meg álmok vágyakoznak.
Ablakomon, hogy nincsen a redőny leengedve,
Álmok ki s bejárnak, mindennel megelégedve…
Ablakomon, hogy nincsen a redőny leengedve.
(Bokorrímesek…)
Hirtelen a naptáramra esik figyelő tekintetem,
Várok már az újesztendőre, megfigyelem jön-e nekem?
Fontos, hogy nagy képben legyek,
Hogy nagy bulit rendezhessek…
Már várom a főtt virslit mustárral,
Majd pár kortynyi pezsgő... megivással.
Ja! S hogy ne feledjem a kedvencemet, a korhely levest,
Ami, ha estefelé elkészül, rábukok csak... rögvest.
No meg! Szilveszterre a váltás percében iszok pohárnyi pezsegőt is,
Majd szeretettel finomt koccintunk is, jövőt meg egyben felköszönjük is.
Közben meg átléptünk ama jövőbe,
Ha galoppos megjött én érzékele…
De mi lesz álmaim sorsa? Sors éve?
Vecsés. 2024. november 18. – Kustra Ferenc József -íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
