Gondolatom, láthatatlan kéz által írt levél,
Hány oldalt őrzöd ma a múltbéli szerelmemet,
Hány sor borítja még ifjúságom tüzét,
Hány szerelmes szó van még közöttük leírva, hány még?
A gondolat
Te sírtál és könnyeid a lapjaimra hullottak
Kitörölve mindkettőnk által írt szerelmes leveleket, írásokat;
Mindenből ma már csak azok a sorok maradtak,
Amelyekben talán akaratlanul is leírtad az üres, ízetlen, fakó szót: feledlek, elhagylak.
Wino - január 04 2026 03:46:19
Húú nagyot ütött, gratulálok a versedhez!
Üdv: Jani
GreVita - január 05 2026 18:30:23
Érzékeny, melankolikus vers a veszteségről, ahol nem a hangos szakítás, hanem a csendes eltörlés a legfájóbb. Az ereje az érzelmi őszinteségben és a letisztult képekben rejlik.
Szeretettel gratulálok versedhez!
Éva
