|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Jel a semmiben
Csak a kvarcóra kattog, s a gép hideg szive dobban,
Míg odakint a csend súlyos, sötét gyémántként robban.
Milliárd fényév távolság feszül a bőröm és a Föld közt,
Egy porszem vagyok csupán a csillagközi porfelhők közt.
A horizont itt nem vonal, csak egy görbe, kék ígéret,
Melyet elnyel a vákuum, mihelyt a szemem odaérhet.
A szkafanderem börtön, de az egyetlen otthonom,
Minden emlékem egy kopott, digitális fotón hordozom.
Néha beszélek a falnak, mintha valaki hallaná odaát,
De a válasz csak a statikus zaj, mi átjárja a kabin falát.
Vajon ott lent még süt a nap? Még zöldellenek a rétek?
Vagy már csak én maradtam, ki őrzi ezt a régi képet?
Sodródok, mint egy roncs, mit a gravitáció rángat,
Nem érzek dühöt már, s nem érzek semmi bánatot.
Súlytalan a testem, s a lelkem is lassan elszakad,
Feloldódom a fényben, mi a távoli galaxisokból fakad.
Egy jel vagyok a semmiben, egy halk, tűnő frekvencia,
Kit elfelejtett a világ, s befogadott a kozmosz hiánya.
Wino MI
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
