|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Az északi láng utazása
Sziklákhoz csapódik a szürke, jeges ár,
Vashullám élén a néma csend kettévált már.
Nem fojt meg többé a dér, se a sötét kín,
Szót tépek magamnak a múltnak romjain.
A holnap még ködbe vész, de a lelkem kész:
Már nem félelemmel nézek a pusztulás elé.
Mert nevemet nem törli szél a fagyos szikláról,
Hát szakadjon el kezem már a korhadt fáról.
Messze a parttól, hol a jövő éhesen vár,
Már nem szikla dacol, hanem íves, élő üveg-vár.
A városfalon zöld inda-véna lüktet lassan,
Futurisztikus csend ül a szívemen panaszosan.
Nincs zaj, csak halk mágnes-suhanás az égen,
Tiszta járatok futnak a kék messzeségben.
Nem fárad a hús, az acél és az élet egybefolyik,
A holnap már nem várat, a jelenig kinyúlik.
De a csillagporos égen a hollók árnya száll,
S a jövő városában a régi lélek visszajár.
Tépd szét a hálót, te fényes, futurisztikus gép,
Hadd lássam a szoftver mögött, mi az, ami még ép!
A kiber-térben is a vihar az egyetlen úr:
A vad szív a jövőben is a sötétbe nyúl.
Hiába a fényváros, az üveg és a hologram-ár,
Lelkemben a vashullám élén a csend kettévált már.
Nem töröl le az AI, se kor, se gép-szigor a fáról:
A nevem ott ragyogott az örök, jeges szikláról.
Mert több vagyok, mint kód, és több, mint puszta sors:
A vihar maga vagyok, mely a világ felett gyors.
Trónom a föld lesz, koronám az ordító éjszaka.
Wino – Amnis
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. január 19. hétfő,
Sára, Márió napja van.
Holnap Sebestyén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
