Igen, szeretnélek, ahogy te szeretsz engemet.
A szívem igent mondana, de az eszem nemet.
Vártad azt, hogy örvényed elragadjon
Hevesen megégessen és, ha kell mélyre hasson.
Honnan jöttél, hogy körül vegyél
Annyi csillaggal és annyi izgalommal?
Nem tudtam rájönni és alig láttam
A lelkedbe...én, a tudatlan.
A szerelem érzése, gyakran őrült,
Magányos, elszigetelt idegeneket megérint és
Koruk megkülönböztetése nélkül egyesít.
Szenvedélyes, tüzes, száraz nő,
Fiatal, büszke és gyönyörű vagy,
Magadévá akarsz engem és semmi mást már nem akarsz,
Azt sem, ki hozzád tartozik, azt sem, aki engemet érint,
De nőként, áldozatot hoztál...jól tudod,
Kibontani akartad magad a csipkéből,
Hogy átadd verseimnek magadat.
A részegség azonnal elfogott
És enyém akartál lenni,
Hogy megkapd szerelmemet,
Szabályt szegve mindent túlélni,
De a sorból kilógtál…el kezdtél álmodni.
Szenvedést okoztam neked, tudom,
Pedig az a sok, ami benned volt,
Azok voltak a legelevenebb, legélénkebb pillanatok.
Úgy tettem, mintha nem értenék semmit,
Hogy az maradj, aki vagy, én pedig egész.
És tudd, nem szándékosan sértettelek …
Megbocsáss nekem,
Szidhatsz, átkozhatsz,
Onnan a távolból, ami elrejt…
Szemeid könnyesek,
De azok a kerek combok számomra, mégis édesek.
|
|
