|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Magányosan, egyedül haladok az úton.
A boldogságot, mint délibábot keresgélem folyton.
A délibáb, mint pusztán lévő illúzió
Közelebb lépek, eltűnik minden mi jó.
Eltűnik minden mit valaha szerettem,
Elmúlik minden, de soha nem felejtek.
Nem felejtek, mert megtenni nagyon nehéz,
Mi egyszer megtörtént, ködbe soha nem vész.
Emlékszem még csillogó mosolyokra,
Emlékszem még gyönyörű szempárokra.
Emlékszem még a suttogó hangokra,
Mint háborgó tengeren nyugodt hullámokra.
Emlékeim csak vihart kavarhatnak,
Tenger vizében hullámokat csaphatnak.
Hullámokat, mi minden falat ledönt,
Fal mögött egy szomorú kisgyerek üvölt.
Üvölt, mert vágyik a felhőtlen életre,
Üvölt, mert azt soha nem érezte.
Üvölt, mert szeretetet nem kapott,
És a szívében egy világ összeomlott.
Megölelném én, de sajnos nem fogom
Falnak romjain átmászni nem tudok.
Nincsen ki segítsen szomorú szívének,
Egyedül van ő, a szemének könnyével
Így hát messziről szemlélem mély fájdalmát,
Messziről figyelem lelkének magányát.
Messziről figyelem szeme csillogását,
Hallom gyönyörű szíve tiszta dobogását.
Látom én ahogyan lassan talpra ál!
Letörli csodás könnyét és nekilát.
Nekilát hogy eltűntesse a romot,
Mi lelkében mély nyomokat hagyott.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
