Szép vagyok, mint egy sziklába vésett álom
És melleim, melyeken oly sok szétnyomódik,
A költőket néma szerelemmel megihlettem,
Hasonlóképpen testemmel, hol végtelen méhemben az álmuk.
A széles égszínkékben, a Nagy szfinxhez hasonlóan büszkén és furcsán állok;
Jégből van a szívem és testem pedig liliomokhoz hasonló;
Gyűlölök mindent, ami a gyötrődésnek kavalkádjában zavaró
És soha nem sírok és soha nem nevetek.
A költők, sorsom miatt gyűlölnek,
Mint egy templomot, tiszta oszlopait figyelve,
Életüket fogják tölteni hosszú és nehéz tanulmányokban,
Mert rábeszélni fogom a nyájas szerelmeseket...
Tükrök, melyekben mindent sokkal szebben leterítenek:
Mély tiszta szemeim, telve végtelen fényekkel a csillogásom.
KiberFeri - március 22 2026 15:37:05
Érdekes témádat érdekesen, jól írtad meg.
Nekem tetszetős ezen gondolatsorod.
Poétaöleléssel, kalpag emeléssel: szívből, elismeréssel és mély tisztelettel: gratulálok!
jocker/Kíber/Feri
Üdv!
