Bőröd mint a francia bársony puha, selymes,
Érintése oly' varázslatos, oly' fenséges.
Rejtett, mélyen izzó láng a tekintetedben,
Mely újra boldog, tiszta vágyat gyújt szívemben.
Lágyan ringat át az éjen szavad dallama,
Mint tükröm vizében a holdfény csillanása.
Közeled álomként fonódik rám a csöndben,
És minden perc újra születik meg kettőnkben.
Ha lépteid zenéje hozzám visszatérnek,
Lelkem mélyén titkos kertjeim felélednek.
S míg bennünk hajnal fénye lassan életre kel,
Szívünkben csillagokból szőtt vágy énekel.
KiberFeri - március 22 2026 15:23:04
Isteni lett ezen kellemes versed. Fölségesen nagy élmény volt olvasnom. Köszönöm az élményt!
Szép soraiddal, nekem mint olvasónak a lelkembe hatoltál...
Poétaöleléssel, kalpag emeléssel: szívből, elismerésse és mély tisztelettel: gratulálok!
jocker/Kíber/Feri
