|
|
Még álmodom veled tavasszal
Ahogy zsebre dugott kézzel állsz
arcodon a mosoly grimasszal
Szemeidben napfény nevet
kicifrázva a mélykék eget
s halántékodon az őszülő tincsek
Médeia kezével integetnek
a boszorkányos kikericsnek
Egyszerre üt meg öröm és a bánat
s persze a szerelem
mely bennem még koslat utánad
Április tizenkettő a szerelem napom
álmaimat ilyenkor magamra szabom
s olyan nagyon érezlek benne
szájból- szájba átlélegezve
ujjaidba simulva mélyen
meghajolva a reccsenésben
mely szorít, ölel,nem ereszt
lelkeddel e képzelt boldogságban
újra és újra összehegeszt
április tizenkettő a szerelem napom,hát Isten éltessen sokáig!
|
|
|
- április 11 2026 20:32:15
Kedves Emese! Magával ragadó a versed szenvedélye és az a lüktetés, ami a sorokból árad. Különösen tetszik a képek dinamikája: a "mélykék eget kicifrázó napfény" és az a bizonyos "reccsenés", ami végül mégis "összehegeszt". Gyönyörű, mély vallomás a szerelem és az emlékezés erejéről. Gratulálok! Jani |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 17. péntek,
Húsvét, Rudolf napja van.
Holnap Andrea napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
