Csend néha hangosabb megannyi szónál,
S az éj rám borul minden kiáltásnál.
Keresném magamban még a régi fényt,
De most minden emlék ég újabb sebként.
Lelkem a mélyben reszketve didereg,
S a remény bennem lassanként elpereg.
De talán egyszer a hajnal feléled,
És fájó szívem új dallamra ébred.
Legmélyebb seb is egyszer behegedhet,
Hisz egy halvány fény új reményt ébreszthet.
S bár most a könnyeim némán peregnek,
Egyszer még mosollyá csendesedhetnek.
