Látok egy ragyogó csillagot az égen… Látom s érzem, hogy nekem ragyog szépen
Szépséges fényétől szinte pazarságos… Én bíz’ érzem, nekem ragyog ily’ szépen.
Közelgő a pünkösd, est' után ránézek, az örömtől szorul torkom… igy érzek.
Fény' csillan, érzem, hogy világ' nekem, én szeretem őt, remélem nem hagy el engem.
Legalább úgy ragyog, mint a Hold, csak ő kisebb… mint a Hold…
Remény, hogy belelát a szerető szívembe? Mert azt én átplántálnám lelkembe…
Vecsés, 2026. május 20. – Kustra Ferenc József -írtam: leoninusban pünkösdre!
