|
 Vendég: 45
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A ceglédi kőerdő
Megroskadt rend a fekete kövek között,
kaotikus erdő, mi az időkbe öltözött.
Névtelen kőtömb,
a borostyán mélyén ott áll a múlt omló peremén.
Olvashatatlan már a vésés,
hiányosak a régi büszke sorok,
a málló téglafal alatt a dicsőség a sárba csorog.
Eszi az idő könyörtelen foga a puha mészkövet,
a rozsda már szétmarta a vasat,
a kemény szegecset.
Ott a málló tégla, itt a fekete, büszke gránit,
a gyengébb elporlad, a másik még az égnek ásít.
Egy nehéz, sötét obeliszk hirdeti némán,
hogy a sors a földi rangot is
kőbe vésve méri.
De a csillogó kő mögött ott az örök bánat:
huszonhárom évesen vitte el a halál a hű társat.
Pici életek vesztek el,
őrzi rideg betű a kövön,
a büszke címek felett is átgázolt az örök özön.
A szomszédos síron
egy megfakult porcelánkép mered,
a kőbe vésett sorok nem kímélnek téged
s engemet.
Nem beszél szépen,
a képedbe vágja a dacos igazságot:
„Testvérek, rokonok, nemsokára követni fogtok e hazába...”
Wino-Amnis
|
|
|
- május 26 2026 19:22:15
A verset egy pünkösdi utazás ihlette, amikor megálltunk a patinás Ceglédi Református Temetőben. Az ott látott, egymás hegyén-hátán tornyosuló, égnek álló fekete gránit obeliszkek kaotikus erdője és a málló téglafalak hangulata azonnal elindította a belső ritmust. A versben szereplő utolsó sor a múlt dacos üzenete ez az utókornak, kőbe vésve, sallangok nélkül.
Szép napot! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
