A sötétkék égen,
A fényes csillagok szűziesen remegnek,
Egymásba szeretnek, a tóban hullanak és
Gyengéden a hullámokkal izgatóan érintkeznek.
Az éjszaka elegáns hálóját szövi,
Csokornyakkendőbe és frakkba a fákat öltözteti ;
A szerelem illata simogatja a harmatos füvet,
Miközben évszázadok óta az átlátszó hullámok csókolják a sok csillogó égi követ.
A vágy sóhajai felébresztik az álmos síkságot
És ezernyi szem, remegő szív
Nézi a paradicsomi egyesülést ;
Azokat a vágyakozó ritmusokat, a szerelmi táncot.
Gyengéd fények hatolnak át a finom vizek hullámain,
Meleg érintések alatt szelíden kimagaslanak,
Érthetetlen suttogásokat hallani a partokon
És a sugaraknak cseppjei kiemelkedő óhajok...
Könnyű a lengedezés és édes az örökkévalóság,
Messze a föld, tökéletes az ég;
Egy édeni pár menedéket nyújt a mennyországnak...
Boldog a csillag, boldog a hullám, itt boldog a mindenség!
