|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
| Rabmadár...
Rabmadárként énekeltem énekem,
hogy lássátok milyen bús az életem.
A rács nem látszott a tündöklő fényben,
aranyból volt, mégis börtön volt egészen.
Kerestem untalan a szabadságot,
koldus-szívvel kértem új világot.
Csillagokra írta vágyam nevem,
mégis láncok közt telt el az életem.
Leltem helyette gyönyörű rabságot,
csillogóra festett, szűk világot.
Csókkal zárt rám minden édes ígéret,
és elhitette, hogy nem kell ennél szebb élet.
Szép szavakkal aranyoztam ketrecem,
hogy ne fájjon annyira a félt szívem,
de a dalom mögött ott sírt a félelem,
szabadulni vágyott bennem a végtelen.
Nem akarva elfogadni helyzetem,
mesét szőttem omló falak köré szelíden.
Minden rácsra álom-fénycsíkot festettem,
hogy ne lássam, hogyan fogy el az életem.
De vihar lett, sűrű felhők gyűltek odafenn,
az ég szeme könnyezni kezdett csendben.
Eső verte szét a szépen hulló könnyeket,
és a ketrec már tovább nem engedett.
Majd villámokat szórt rám a magas ég,
megnyílt fölöttem minden mennydörgő beszéd.
Minden álarc, minden festett kép lehullt,
a csönd mögött a meztelen igazság kigyúlt.
Éjsötét távolán fény derengett fel,
mint hajnalcsillag, mely a semmiből jelent meg.
Elhaltak az árnyak, a régi félelem,
egy szikra maradt, remény a szívemben.
Most már szabadon kiáltom énekem,
hogy lássátok, nem fog már a félelem.
A rács csak emlék a távolodó fényben,
de sebhelye őrzi, hogy rabmadár voltam régen.
Gubacsi Sándor |
|
|
- június 28 2026 12:09:37
Nem tudom miért így rakja ki az oldalra..  . Pedig 4vsorosvversek.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 28. vasárnap,
Levente, Irén napja van.
Holnap Péter, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
