|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Lázálom a szívemben...
Most a szívem kesereg, de ha mégis felállna,
hamu alól parázslana egy utolsó fényt ha találna. szomorú, hogy nincs, ki meghallgassa az imám,
csak a falak ismétlik vissza hangtalan szaván.
Lázálom lett minden, mi valósnak hatott,
és a hitem önmagamban is porrá omlott.
Már nem kísért a hangja, csak a csend maradt,
a tükörben egy arc, ki túl sokat szaladt.
Túl sokszor futottam hazug ígéretek után,
míg lelkem minden színe szétmállott a futás nyomán.
A padlón ülök, körülöttem törött álmok üvege,
az első vérző lépésé lett a büszkeségem ára, heve.
Az éjszaka vállán sírtam volna ki magam,
a csillagok hallgattak, nem szóltak csak halkan. Az a nő, kiért égett bennem a láng,
most már csak hideg árnyék a szívem falán.
Nem őrzi már képét, csak egyetlen idegszál,
csak a seb tud róla, amely még belőlem kiáll.
Az a nő, kit úgy szerettem, nincs már többé,
még a nevét sem fogomleírni le soha többé.
Emlékeimben sem él, csak egy kifakult alak,
mint régi képkeret, melyről lepereg a lakk. Egy lázálom maradt, csak egy vad, reszkető kép,
egy árny, ki megtanította, mit jelent a mélység .
Most a szívem kesereg, mégis feláll ma még,
hamu alól ébred bennem a saját új reménység.
Nem kell, hogy meghallgassák minden halk imám,
megtanulom, hogy elég, ha én állok ki magamért talán.
Barátaim is cserben hagytak, de lesz új, tiszta szó,
mely nem árul el engem egy percnyi mosolyért, mi olcsó.
És az a nő is, ki volt, csak emlék nélküli árny marad,
csak egy elhaló lázálom, melytől a szívem újra szabad.
Gubacsi Sándor |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 12. vasárnap,
Izabella, Dalma napja van.
Holnap Jenő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
