|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Depresszió...
Falakon táncolnak az árnyak,
lelkemet szívják ki a vágyak.
Tükörből egy idegen néz rám,
nem ismerem már a saját világom talán?
Üres szobák, kihűlt remények,
szürkén kongnak bennem a fények.
Mosoly helyett repedt a feladás,
minden nap egy újabb, lassú zuhanás.
Szétesett álmok és a jéghideg takaró,
nem kérdez senki, hogy meddig fáj még jó.
Magamba zár ami láthatatlan,
és minden lélegzet egy újra hangtalan.
Depresszió, sötét horizont,
magamhoz láncol minden gond.
Benn rekedt kiáltás, néma vihar,
szívemen rozsdás, nehéz lakat van.
Depresszió, mélyre ránt a csend,
fájó emlék minden pillanat itt bent.
Ha volna kulcs, ha volna még szavad,
talán kinyílna ez a bezárt kis lakat.
Hol a hajnal, ami áttör néha még?
Hol az érintés, amiért érdemes az ég?
Elveszett imák, füstszagú az ég,
mégis várom, hogy egyszer rám találj még.
Ha elbukok, mondd, lesz-e, ki felemel?
Vagy marad a sötét, a hideg lejtővel?
Egy utolsó szikra, ami bennem megmaradt,
kérlek, ne engedd, hogy kihunyjon alattad.
Sikertelenség tüze bennem ég,
de valahol egy parázs mégis él.
Kulcstalan zár, de keresem a jelét,
Hátha egyszer kinyit a sötétség feléd.
Depresszió, sötét horizont,
magamhoz láncol minden gond.
Benn rekedt kiáltás, néma vihar,
szívemen rozsdás, nehéz lakat van.
Depresszió, mélyre ránt a csend,
fájó emlék minden pillanat itt bent.
Ha volna kulcs, ha volna még szavad,
talán kinyílna ez a bezárt kis lakat.
Hol a hajnal, ami áttör néha még?
Hol az érintés, amiért érdemes az ég?
Elveszett imák, füstszagú az ég,
mégis várom, hogy egyszer rám találj még.
Ha elbukok, mondd, lesz-e, ki felemel?
Vagy marad a sötét, a hideg lejtővel?
Egy utolsó szikra, ami bennem megmaradt,
kérlek, ne engedd, hogy kihunyjon alattad.
Fáradt a testem, de ordít a csend,
minden kimondatlan szó idebent rekedt.
Ha nyújtod a kezed, talán elhiszem,
hogy nem csak a mély húz le véglegesen.
Falalakon elfáradnak az árnyak,
lassan visszahúzódnak a vágyak.
Tükörből egy megtört, de élő arc néz rám,
talán még én írom a saját világom tovább.
Ha elér a fény, nem bújok el tovább,
megküzdök érte, mint egy néma katonád.
Ha megreped végre ez a rozsdás fal,
talán a seb helyén majd új élet .
Depresszió, sötét horizont,
magamhoz láncol minden gond.
Benn rekedt kiáltás, néma vihar,
szívemen rozsdás, nehéz lakat van.
Nem ígérem, hogy nem zuhanok vissza,
de minden mélypont újabb, gyenge hídra visz ma.
Ha átmész rajtam, ne lépj túl gyorsan át,
hátha még megmentheted bennem a világát.
Gubacsi Sándor |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. november 02. hétfő,
Achilles napja van.
Holnap Győző napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
