|
 Vendég: 143
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Ez az én földi poklom....
A mellkasomat vasmarkok szorítják,
szívem fölé sötét árnyak kúsznak át.
Tüdőmben recseg minden lélegzet,
mintha a testem ellenem esküdne meg.
A fülemben légkalapács zaja döng,
mintha kihalt volna körülöttem a csönd.
Az idő elfolyik, mint a forró viasz,
minden percbe beleég a láz, a vigasz.
Ez az én földi poklom,
ahol a fájdalom az egyetlen otthonom.
Minden lélegzet forró, szúr és fáj,
de mégis tartom magam, míg tart a nyári láz.
Ez az én földi poklom,
minden dobbanás egy újabb fájdalom.
Ha egyszer véget ér ez a vad vihar,
újra énekel majd bennem egy tiszta dallam.
A mellkasom sajnos vasmarkok szorítják,
testemet a fájdalom-karmai borítják.
Tagjaim ólomként húznak lefelé,
mintha a föld ragadna és nem engedne felfelé.
A fejem oly súlyos, tartani már nehéz,
sajnálkozik is, aki hozzám ma benéz.
A tekintetekben félő csend remeg,
mintha szavaik közt is lázat lelnének.
Ez az én földi poklom,
ahol a fájdalom az egyetlen otthonom.
Minden lélegzet forró, szúr és fáj,
de mégis tartom magam, míg tart a nyári láz.
Ez az én földi poklom,
minden dobbanás egy újabb fájdalom.
Ha egyszer véget ér ez a vad vihar,
újra énekel majd bennem egy tiszta dallam.
Mindig akadozik ettől a fájdalomtól,
összeroppanok néha e vak magány súlyától.
Az éjjel rám borul, mint egy lángoló kabát,
izzadva hordom, míg rám nem szakad a világ.
Elegem van már ebből a földi pokolból,
ahol minden álom, csak az izzó lázról szól.
Mégis kapaszkodom, míg bírja a szív,
mert valahol a köd mögött a hajnal felderengve hív.
Ez az én földi poklom,
ahol a fájdalom az egyetlen otthonom.
Minden lélegzet forró, szúr és fáj,
de mégis tartom magam, míg tart a nyári láz.
Ez az én földi poklom,
minden dobbanás egy újabb fájdalom.
Ha egyszer véget ér ez a vad vihar,
újra énekel majd bennem egy tiszta dallam.
Légkalapács-verés a fülemben dobol,
a csend menekül, csak a zaj marad és tombol.
De a legmélyebb lázban is, ha reszket a test,
egy halk, makacs szívverés azt suttogja, jobb lesz.
Torkomban fájó táncot jár a hangod,
hangom altból mély, basszusra váltott.
Minden szó egy tű, minden hang egy kés,
mégis beszélek, mert a csend is túl nehéz.
A mellemet már gyengülő vasmarkok szorítják,
izzó sebhelyek helyén majd új napok nyílnak át.
És ha emlék lesz ez a lázas, égető pokol,
egy rekedt hang meséli, hogy éltem és túléltem valahol.
Ez az én földi poklom,
de nem lesz örök, nem lesz otthonom.
Minden lélegzet még szúr és fáj,
de a dal bennem él és egyszer szabadon jár.
Ez az én földi poklom,
mégis áténekelem ezt a fájdalom tornyom .
Ha egyszer elcsitul bennem ez a vad vihar,
egy új, szabad hangom az égre felkavar.
Gubacsi Sándor. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 28. kedd,
Szabolcs napja van.
Holnap Márta, Flóra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
