|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Apám fáradt lángja....
Apám, fáradt lángod bennem új erőt talált,
így helyetted is én viszem tovább a mát.
Urnád előtt annyi kis világító mécses ég,
szívemből előbújik a múlt ezer képe még.
Gyermekfejjel hittem, hogy erősebb vagyok nálad,
csak most értem meg, mi mindent cipelt a vállad.
Némán őriztem magamban, a kimondatlan szavakat,
olyan későn nőttem túl a gyermeki haragomat.
Apám, nézd, még hordozom a fényed,
bennem dobban tovább a félresiklott lényed.
Haragudtam rád, de most már látom rég,
milyen sok volt az elpazarolt, néma, büszke év.
Apám, bár nem ismertelek téged igazán,
mégis hozzád köt ez a láthatatlan szál.
Ha egyszer odafenn találkozol majd velem,
talán elmondhatom, bocsáss meg most, apám, nekem.
Haragudtam akkor, nem értettem életed,
ma már sajnálom a szétfoszlott éveket.
Kerestem hibákat benned és magamban,
míg észre sem vettem, hogy telik az idő hangtalan.
Gyászolom helyetted, hisz nem sírtál sohasem,
csak szorítottad fogad, ha fájt nagyon nekem.
Arcomon a könnyek ma is érted peregnek,
bár alig ismertelek, de én mégis szerettelek.
Apám, nézd, még hordozom a fényed,
bennem dobban tovább a félresiklott lényed.
Haragudtam rád, de most már látom rég,
milyen sok volt az elpazarolt, néma, büszke év.
Apám, bár nem ismertelek téged igazán,
mégis hozzád köt ez a láthatatlan szál.
Ha egyszer odafenn találkozol majd velem,
talán elmondhatom, bocsáss meg most, apám, nekem.
Amikor veszekedtünk, haragudtam rád,
de ma már tudom, értem szólt minden imád.
Nem tudtam, hogy félelmeid mögöttem állnak,
hogy az elfojtott szavaid bennem találnak házat.
Most már késő, hogy kezem a kezedbe tegyem,
csak a csend válaszol, ha a neved suttogom idebenn.
De ha egyszer odafenn majd egymásra találunk,
nem lesz több kimondatlan, el nem engedett vádunk.
Apám, nézd, még hordozom a fényed,
bennem dobban tovább a félresiklott lényed.
Haragudtam rád, de most már látom rég,
milyen sok volt az elpazarolt, néma, büszke év.
Apám, bár nem ismertelek téged igazán,
mégis hozzád köt ez a láthatatlan szál.
Ha egyszer odafenn találkozol majd velem,
talán elmondhatom, bocsáss meg most, apám, nekem.
Odafenn, ahol nem szakít szét minket az idő,
talán ott gyógyul be minden régi, féltett idő.
Ott majd együtt nevetünk a hiábavaló haragon,
és végre kimondhatom, amit itt nem tudtam nagyon.
Apám, fáradt lángod bennem tovább lobog,
amíg élek, addig őrizöm amit tőled kapok.
És ha majd egyszer én is csillag leszek feletted,
tudni fogod végre, hogy mennyire szerettelek.
Apám, lásd, még őrzöm a te fényed,
bennem újraírhatja sorsát minden vétked.
Haragudtam rád, de most már értem én,
a némaságod mögött mennyi kimondatlan fény.
Apám, végre most már ismerlek igazán téged,
benned kezdődött az én kanyargó világom néked.
Ha egyszer odafenn együtt állunk majd megint,
szívem minden könnyel, neked bocsánatot int.
Gubacsi Sándor |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 29. szerda,
Márta, Flóra napja van.
Holnap Judit, Xénia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
