Különös érintések siklanak a combokon ...
Nő és múzsa testén... Száz meg száz csókká nyílnak
Izgatottan, feledésbe ringatva, oldódnak,
Amikor pusztán egyetlen pillantással érzed: ó, rád mennyire vágyom.
Érzed a bizsergést... az örökkévalóságot gondolatban,
Egyetlen pillanattá válik... Kérj még egy csókot!
Szomjazom a varázslatra és verejték gyöngyözik a bőrömön...
Szeretném újrakezdeni az egész életemet, a fiatalságom!
Tekintetem a létezés keblein siklik...
Rózsaszín árnyék rejtőzik a szenvedélyben...
Lágyan karjaimba simulsz; remegnek az akácfák,
S illatos testünkre csillogó eső hullik...
Rózsás költeményként siklik a kebleken,
Mozgó combokon – egy kar, majd a másik...
Az egész látóhatárt perzselő szenvedélyek töltik be,
S kebled remeg és egyedüllétében mindenre vágyik.
Zöld színű hullámok ruhájába öltözve oson elő
Árnyad fénye – te, ki múzsa vagy s egyben a történet...
Vágyom rá, hogy minden este fogjam a kezeidet,
S égi szerelmet helyezzek nyitott tenyeredbe!
Ám a gondolat szertefoszlik, darabokra törik...
Gondolataimban még mindig őrizlek és könnyeket hullatok –
Ó, édes álom egész életemet odaadnám, hogy végtelen éjszakává váljon,
De a csillagok az életem fényét elhatározták, minden maradjon csak álom.
