Nézd anyám...
Nézd, anyám, a hajnal fényt terít a tájra,
zöld ruhát öltött a rétek puha álma.
Ághegyen a tavasz halk dalt ringat szépen,
orgonaillat úszik a langyos szélben.
Nézd anyám, fogom a kezed te kedves,
mosolyálcád mögött kék szemed könnyes.
Nézd anyám, virágglóriát fonnék őszülő fejedre,
hála csókot lehelnék megfáradt kezedre.
Nézd, anyám, itt vagyok, fogom még a kezed,
minden út, amin jártam, tőled lett üzenet.
Ősz hajadra virágot, szívem mélyéről adok,
köszönöm, hogy szeretve mindig hazatalálok.
Nézd, anya, ha könny csillan fáradt szemedben,
legyen béke és napsugár minden reggeledben.
Emlékszem a hangodra, mikor féltem este,
te voltál a lámpásom sötét rengetegbe.
Tenyered melege most is bennem ébred,
mint a földből kibújó első tavaszi ének.
Nézd, anyám, itt vagyok, fogom még a kezed,
minden út, amin jártam, tőled lett üzenet.
Ősz hajadra virágot, szívem mélyéről adok,
köszönöm, hogy szeretve mindig hazatalálok.
Nézd, anya, ha könny csillan fáradt szemedben,
legyen béke és napsugár minden reggeledben
Nézd, anyám, itt vagyok, fogom még a kezed,
minden út, amin jártam, tőled lett üzenet.
Ősz hajadra virágot, szívem mélyéről adok,
köszönöm, hogy szeretve mindig hazatalálok.
Nézd, anyám, ha könny csillan fáradt szemedben,
legyen béke és napsugár minden reggeledben.
Ha az ég ma áldást küld, hulljon a válladra,
űzze el a régi gondok sötét árnyékát ma.
Amit tőled kaptam, nem hervad el soha,
szívem minden dobbanása hozzád szól anya.
Nézd, anyám, itt vagyok, fogom még a kezed,
minden út, amin jártam, tőled lett üzenet.
Nézd anyám az ég adja rád az isten ezernyi áldását,
a fény űzze messzire bánataid ármányát.
Nézd, anyám, a világ most érted is ragyog,
a szeretet virágából neked koszorút fonok.
Ősz hajadra hajolva egyetlen szót mondok,
amíg csak élek, anyám, hálás szívvel hordozlak.
Gubacsi Sándor |
|
