|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Eldobhatsz engem, de el nem felejtelek,
Kerülhetsz, de láthatatlan nem lehetek,
Ignorálsz engem, én akkor is szeretlek.
Szeretlek, mert elloptad megtört szívemet.
Elloptad, mint tolvaj az értékes ékszert,
Majd egy rossz embernek azt te odavitted.
Odaadod neki, mi egykoron enyém volt,
Reményeim hadát, mi csak rólunk szólt.
Dühös vagyok a sok kimondatlan szóért,
Szomorú vagyok az elszalasztott esélyért.
Utálom, hogy nem ismertük meg egymást,
Az alkalom már csak egy üres kis ábránd.
Az ábránd, mi csak a fejemben létezik,
Nyomaszt engem, mert lelkem lassan szétesik.
Szétesik, mert nem tudja az igazat:
Mi volt az, mi okozta a nagy falat?
Nem az vagy, kinek én megismertelek,
Nem az vagy, kit utána fedeztem fel.
Az igazság a kettő között él valahol,
Nem adtál esélyt, hogy ezt helyére pakold.
Mi volt az, mi miatt így döntöttél?
Mi volt az a történet, mit véghezvittél?
Mi az oka, hogy megint kerülsz engem?
Miért nem leszel végre őszinte velem?
Nehéz kérdésekre már van válaszom,
De sejtések ezek, nem a te válaszod.
Az igazságot már soha nem fogom megtudni:
Ha szóba állsz velem, tovább fogsz hazudni.
Nekem a mai napig nagyon-nagyon hiányzol,
Szemeid tükrében nekem csak a magány szól.
Magány szól számomra, mit tőled kaphatok...
Csak ennyi jár nekem? Míg neki a csillagok?
Remélem mégis, hogy nagyon boldog vagy vele,
Remélem, megkaptad minden reményedet.
Bízom benne, hogy nagyon szép életed lesz,
Biztonságban vagy és tiszta szeretetben. |
|
|
- augusztus 13 2026 14:40:07
Klassz a leírásod, a gondolatsorod, jó, hogy olvashattalak!
Nekem tetszetős!
Poétaöleléssel, kalpaglengetéssel, ezen melegben: szívemből gratulálok!
jocker/Kíber/Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
