(négy részes bokorrímes)
Ülök az jó régies íróasztalomnál,
Gondolatom elvan az Ihlet honatyánál…
Hegyezett grafit ceruza... fogom kezemben,
Írás vágya is heveskedik a lelkemben.
Ittenileg ücsörögve nézgelődők gyertyafényembe,
Kis huzat lobogtatja a fényt, közben mi sem jut eszembe…
Pedig igen vágyok, hogy valami megfoganjon… lelkemben.
Bólintott egyet-nagyot a fejem, rám tört az álmosság,
No, de mán miért… nem lehet ihletem az nagy álmosság…
Épp, hogy megúsztam fejetlenséget… teljes mély álmosság!
Persze közben a hegyezett grafit ceruza az asztalra esett,
Ami neki igen nagy baj, mert a spécies hegyével le'... esett.
Hegy tőből tört, grafit… a grafit tört… egyből asztalról fölre esett!
*
