Zajtalan miattad, ó, Kató!
Nem látni, van jól alakuló!
Nagy öröm volt veled,
Élveztem elegyed.
Nekem marad… csak emlékmanó!
Kedves szavad szívemben ragyog,
Bennem még most is halkan dobog.
Őrzőm a percet még,
Szép volt a játék még.
Ha látlak, múlt újra felragyog.
*
Elhalkultak az örömeim,
Sunnyogtak… lehetőségeim.
Emlékek bezártak,
Szépségek mállottak.
Nevetéseid voltak jóim…
Ne sirasd el mind örömeid,
Nem vesztek lehetőségeid.
A szép szívedben él,
S ott csendesen zenél.
És őrzik még nevetéseid.
*
Zajtalan miattad a létem…
De, te még bírod szeretetem.
Csendes e szeretet,
Sírok is eleget!
Csaló az én emlékezetem!
Ne hibáztasd emlékezeted,
Őszintén őrizte szerelmed.
A könny majd felszárad,
A bánat is elfárad.
És béke várja majd a szíved.
Vecsés, 2025. július 25. – Siófok, 2026. június 15. - Kustra Ferenc József & Gránicz Éva - írtuk: 2 szerzősnek LIMERIK csokorban. Én írtam a páratlanokat, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a párosokat.
