|
 Vendég: 139
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Vannak dolgok mik nem adatnak meg az életben, csak oly kevésszer.
Ilyen lenne maga a szerelem is.
Akarom azt a tudatot, hogy szerethetek, s azt hogy szeretnek.
Igen, kimerem mondani!
Az érzéseimet nem szeretném letagadni!
Csak állok a sûrû hóesésben, s várom a megmentõmet.
Egyre jobban esik, és testem ellepi a hóréteg.
Szemeim alig látnak a sok fehérségtõl, testem teljesen átfagy.
Nincsen egyetlen óvó kar, ki felmelegítene,
ki hozzám lépne és felsegítene.
Már térdig állok a hóban, s a fagy irányítja a testemet.
Elesem, és csak zuhanok, mint aki a magasból esett le.
Mielõtt földet érnék, valaki megtartsa karom.
Oly meleg árad szét testemben mit még soha nem éreztem.
Hát megérkezett az, kire vágytam?
Felnézek az alakra, és hatalmas szárnyai villannak meg az éjszakában.
Földre szállt angyal lenne, vagy csak egy álom?
Kápráznak a szemeim?
Nem hiszem!
Talpra segített és a szemeimbe nézett.
Láttam a jóságot a szemei pillantásában, nyitottam volna ki számat,
Ám kezeit felemelve csendre intett.
Nem értettem miért teszi ezt.
Szárnyai körbevették testemet, megnyugtatva a lelkemet.
Hát mégis mellettem áll mindig valaki, óvatlanul s nesztelen.
Ajkát csókra nyitotta, és ajkamat kereste.
Hogy mindig emlékezz rám! - suttogta alig hallhatóan a fülembe.
Egyetlen szempillantás alatt tovatûnt,
én csak ott álltam a hóban s fagyban.
De már volt miért élnem, õ mutatta meg a reményem.
Igaz csak egy kis töredékét élvezhettem, azonban mégis megéri élnem. |
|
|
- május 03 2008 06:05:20
A szeretet valóban mérhetetlenül fontos a szó valódi értelmében, ezt is érzékelteti e jól megfogalmazott vers. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
