Levelek zizegnek, szél fütyül a fákon,
az ősz muzsikája végigszáll a tájon.
A kályhában a tűz halkan dúdolgat,
Az alkony az égre rak sötét fátylat.
Üres lett az erdő, elnémult a dal ma,
Elhallgat a rigó, a pacsirta hangja.
Varjak rekedt hangja száll a szürke égen,
s a csend is zenél már az ősz közepében.
Nincs karmester, ki int, nincs kotta, se ének,
mégis dallamává válik mind a szélnek.
A természet játssza az ősz szimfóniáját,
s a szívünk meghallja a csend muzsikáját.
