Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikOktóber 27 2026 14:05:08
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 8
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,229
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
V E R S E K Váltás a PRÓZÁK főoldalára
Abból élek mit súg a szívem...
Abból élek mit súg a szívem...

Nem hordott fényt a vállán, csak derűtem, ha rám mosolygott,
egy keskeny utca őrizte a lépteit, mikor csendben elsompolygott.
Hajnalban víz csillant a vállain, este a holdat nézte csendesen,
én még azt hittem, minden öröm annyi, amennyit fizetek érte rendesen.

Azt mondta: „Ne siess mindig valahová és csak rám nézett,
a legszebb dolgokhoz néha elég, ha nyitva van a szíved.”

Nem kellett arany, se nagy ígéret legyen,
csak a kezed az enyémbe tegyem.
Te voltál nekem az egész világ,
egy halk fény a szürke napokon át.
Most minden szó mögött árnyékot látok,
már nem őrzöm, amit hagytál nekem csak átok.
Ma már tudom a szerelmet nem mérlegre teszik,
csak magától a csendben, a szív mélyén érik.

Nem kérdezte, mennyit ér az élet,
csak hogy észreveszem e a szépet.
Egy nyitott ablak, egy langyos este,
és máris könnyebb lett a lelke.
Én gazdagságról álmodoztam,
ő a jövőbe nézve talált otthonban.
És mire megértettem, mire gondol,
a csend felelt helyette mindenhol.

Nem kellett arany, se nagy ígéret legyen,
csak a kezed az enyémbe tegyem.
Te voltál nekem az egész világ,
egy halk fény a szürke napokon át.
Most minden szó mögött árnyékot látok,
már nem őrzöm, amit hagytál nekem csak átok.
Ma már tudom a szerelmet nem mérlegre teszik,
csak magától a csendben, a szív mélyén érik.

Ha néha kételkedem is minden szépnek hangzó mondatban,
felidézem, ahogy mezítláb álltál a holdas alkonyatban.
Akkor tanultam meg először: nem kell több, csak igaz legyen,
egy kéz, amelyik nem kér semmit, csak hazakísért csendesen.

Nem selyemruhában lépett elém,
csak egy mosollyal, amit hazavittem én.
Reggel a virágok szomját enyhítette,
este mezítláb nézte az eget remegve.
ol.

Nem kellett arany, se nagy ígéret legyen,
csak a kezed az enyémbe tegyem.
Te voltál nekem az egész világ,
egy halk fény a szürke napokon át.
Most minden szó mögött árnyékot látok,
már nem őrzöm, amit hagytál nekem csak átok.
Ma már tudom a szerelmet nem mérlegre teszik,
csak magától a csendben, a szív mélyén érik.

Nekem ő volt az egész világ, pedig csak egyszerű lányként élt,
nem kellett arany, se fényes csoda, csak két keze az enyémben, ha félt.
Azt mondta: a szerelem nem szám, nem mérleg, amin a szív fizet,
mint föld alatt a lassú tavasz, bennünk csendben érik meg.

Azt kérte, ne rohanjak mindig előre, vegyem észre, mi van közel,
egy csöndes este, egy nyitott ablak, az is elég, ha valaki felel.
Én nagyobb álmok után kutattam, ő meg a holdat nézte velem,
és észrevétlen megtanította, hogy az otthon néha egyetlen kéz csak nekem.
ol.

Nem kellett arany, se nagy ígéret legyen,
csak a kezed az enyémbe tegyem.
Te voltál nekem az egész világ,
egy halk fény a szürke napokon át.
Most minden szó mögött árnyékot látok,
már nem őrzöm, amit hagytál nekem csak átok.
Ma már tudom a szerelmet nem mérlegre teszik,
csak magától a csendben, a szív mélyén érik.

Ma már a szavak mögé is nézek, nem hiszek el mindent könnyedén,
de ha elcsendesül körülöttem minden, az ő hangja hazatalál még.
Nekem ő volt az egész világ, bár egyszerű napokból épült fel,
nem kellett arany, se fényes csoda, csak hogy mellettem maradjon közel.

Nem kellett arany, se nagy ígéret legyen,
csak a kezed az enyémbe tegyem.
A szerelem nem szám, nem mérleg, nem attól lesz több, ha többet fizetsz,
mint föld alatt a lassú tavasz, a szívben csendben érik meg.
Ő csak ennyit mondott csendben: „Tanulj meg könnyű szívvel élni.”
akkor még nem értettem egészen, ma már tudom nincs, aki úgy tudna kérni.

Nekem ő csak egy egyszerű lány volt, de benne fért el az egész világ,
nem kellett arany, se nagy ígéret, csak két kéz, amelyben elfért egy csokor virág.
Most a kimondott szavak mögött is keresem, hol bújik meg a kétely,
sokan ígérték le csillagot az égről, de üres marad utánuk az éjjel.

A szerelmet nem mérik mérlegen, nem az ára mondta meg, mit ért egykor nekem,
mint egy virág, a szív mélyén érik, és ma már abból élek mit súg a szívem.

Gubacsi Sándor
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

KiberFeri
27/10/2026 09:35
Üdvözlök mindenkit!
KiberFeri
26/10/2026 11:34
Üdvözlök mindenkit!
KiberFeri
25/10/2026 16:51
Üdvözlök mindenkit!
KiberFeri
24/10/2026 15:20
Üdvözlök mindenkit!
iytop
23/10/2026 19:28
Szép estét kívánok!
KiberFeri
23/10/2026 17:48
Üdvüzlök mindenkit!
Czira Beatrix
23/10/2026 14:12
Birtyik Csaba
KiberFeri
22/10/2026 09:28
Üdvözlök mindenkit!
iytop
21/10/2026 19:36
Szép estét kívánok mindenkinek!
KiberFeri
21/10/2026 16:44
Üdvözlök mindenkit!
KiberFeri
20/10/2026 15:05
Üdvözlök mindenkit!
KiberFeri
19/10/2026 18:23
Üdvözlök mindenkit!
iytop
17/10/2026 20:54
Szép estét kívánok mindenkinek!
KiberFeri
16/10/2026 19:25
Üdvözlök mindenkit!
KiberFeri
15/10/2026 20:29
Üdvözlök mindenkitT
Napkorong.hu alapítva: 2007
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes