Kelemenné vágy álmait szövi
Kint áll a kapuban emberek tekintetét keresi,
Szóban áll velük: Menjél már te Pista!
Bátrabbakon lök egyet, kezüket taszítja.
Ne hamarkodd már el, és ne siess annyira
Várd ki mindennek idejét, ne siess te Pista.
Vagy fórósság zavarjon és lássa ezt a férjem,
Azt akarod melleim kordáit, letépjem?
Nem bánom én falazott menyecske
Kõmûvesed legyek és érezzelek minden este
Nappal amit építünk folytathassuk éjjel
Persze vigyázva a férjre, a nem teljesülés reményével.
