1. blokk
Az éj suttogva mesél, csillagok ragyogva néznek, épp' csak vissza bámulnak.
Az éji csoda ezüstös Hold, kapkodva néz, sugárai… épp', hogy bámulnak.
Az reggeli hajnal más lesz, meleg aranysugarak épp', hogy körbe bámulnak...
2. blokk
A nappal lassan felnevet, árnyékok csendben oldódnak,
ablakok szívéig futnak, fények messzire bolyonganak.
A világ szemét kitárja, titkai sorra hullanak,
s az idő tenyerén pihenve, percek tovább gurulnak.
Majd alkony újra visszatér, színek mélybe hajolnak,
a bíbor felhők az égen még egyszer elandalognak.
A kör bezárul hangtalan, csillagok megint tanulnak,
hogyan kell nézni mindörökké..., hogy csak éppen bámulnak.
Vecsés, 2026. január 7. – Siófok, 2026. január 20. -Kustra Ferenc József – írtuk: bokorrímesben. Én írtam az 1 -es blokkot, s Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írta: a 2. -at.
