|
Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,232
|
|
Csak egy boríték volt...
Postásként álltam az ajtód előtt és néztelek,
csendes volt a ház, megállt az idő veled.
Kezemben egy cetli, gyerektartást vittem a címedre,
csak ennyit vittem, de mégis hatott a szívedre.
Egy hétköznap volt, semmi különös,
az ég is szürke, a járda esős.
De ahogy néztelek, bennem valami nem hagyott tovább menni,
már nem tudtam ugyanúgy tovább élni.
Csak egy boríték volt, mégis súlya lett,
mintha minden el nem mondott szó benne rekedt.
Átadtam neked, aztán mentem az utamra,
mint, ha készültem volna valami futamra.
Csak egy boríték volt, mégis megmutatta,
hogy ami elmúlt, a nyomát itt hagyta.
Az ajtód bezárult, az utca vitt tovább engem,
ez a hétköznap örökre megmaradt bennem.
Nem kérdeztem semmit, te sem szóltál,
a csend köztünk állt, mint egy régi fonál.
A kezem kiürült, de a szívem nem,
vittem magammal, amit nem érthettem.
Lépésről lépésre jártam az utat,
a táskámban levelek, bennem a múlt maradt.
Másoknak híreket kézbesítettem,
de a sajátomat azóta sem leltem.
Csak egy boríték volt, mégis súlya lett,
mintha minden el nem mondott szó benne rekedt.
Átadtam neked, aztán mentem az utamra,
mint, ha készültem volna valami futamra.
Csak egy boríték volt, mégis megmutatta,
hogy ami elmúlt, a nyomát itt hagyta.
Az ajtód bezárult, az utca vitt tovább engem,
ez a hétköznap örökre megmaradt bennem.
Talán csak a pénz ért célba azon a csütörtökön,
talán valami más is ott maradt a küszöbön.
Nem fordultam vissza, nem szóltam szavakkal,
csak vittem tovább a csönd súlyát magammal.
Csak egy boríték, csak pár bankjegy,
egy hétköznap, ami bennem máshogy lett.
Ott álltam némán, az ajtód előtt,
és valami elmozdult, ami addig bennem őrződött.
Csak egy boríték volt, mégis súlya lett,
mintha minden el nem mondott szó benne rekedt.
Átadtam neked, aztán mentem az utamra,
mint, ha készültem volna valami futamra.
Csak egy boríték volt, mégis megmutatta,
hogy ami elmúlt, a nyomát itt hagyta.
Az ajtód bezárult, az utca vitt tovább engem,
ez a hétköznap örökre megmaradt bennem.
Csak egy borítékról, semmi többről nem szólna,
mégis tovább kísért, mint gondoltam volna.
Egy hétköznap volt — akár a többi nap,
mégis azóta mást jelent, ha egy ajtó hallgat.
A cím a kezemben, a neved a papíron,
az idő megállt egy keskeny udvaron.
Nem kérdeztem semmit, nem mondtam sokat,
csak vittem tovább a rám bízott napokat.
Talán te is láttad, hogy nézlek még,
talán csak az ajtó őrizte a csöndes rég.
Nem volt ott semmi, amit mondani kell,
csak egy kis boríték, és egy érzés, ami nem enged el.
Csak egy boríték volt, mégis súlya lett,
mintha minden el nem mondott szó benne rekedt.
Átadtam neked, aztán mentem az utamra,
mint, ha készültem volna valami futamra.
Csak egy boríték volt, mégis megmutatta,
hogy ami elmúlt, a nyomát itt hagyta.
Az ajtód bezárult, az utca vitt tovább engem,
ez a hétköznap örökre megmaradt bennem.
Már nem maradt meg semmi a régi percünkből,
csak egy cím a papíron, csak egy kép a fejemből.
Én továbbindultam, ahogy a dolgom vitt engem,
de akkor az a hétköznap azt hittem soha nem múlik el.
Csak egy boríték, semmi több nem kellett,
de nem felejtem, ahogy akkor néztelek.
Egy hétköznap volt — akár a többi nap nekem,
mégis minden érzés elmúlt már bennem.
Csak egy boríték volt, mégis súlya lett,
mintha minden el nem mondott szó benne rekedt.
Átadtam neked, aztán mentem az utamra,
mint, ha készültem volna valami futamra.
Csak egy boríték volt, mégis megmutatta,
hogy ami elmúlt, a nyomát itt hagyta.
Az ajtód bezárult, az utca vitt tovább engem,
ez a hétköznap örökre megmaradt bennem.
Azt mondják, minden csoda három napig tart,
aztán a fény is visszahúzza szárnyait a part.
Nálam másként fordult egyszer a világ odaát,
húsz évig őrizte bennem meg önmagát.
Három nap helyett húsz évig tartott,
nem halkult el, csak bennem más hangon szólt.
Ha véget ért is, bennem nyomot hagyott,
a csoda bennem tovább világított.
Csak egy boríték volt, mégis súlya lett,
mintha minden el nem mondott szó benne rekedt.
Átadtam neked, aztán mentem az utamra,
mint, ha készültem volna valami futamra.
Csak egy boríték volt, mégis megmutatta,
hogy ami elmúlt, a nyomát itt hagyta.
Az ajtód bezárult, az utca vitt tovább engem,
ez a hétköznap örökre megmaradt bennem.
Nem számoltam, hány reggel jött el,
csak éltem, amíg vitt magával engem.
És minden év egy újabb bizonyíték lett,
az, hogy húsz évig tartott három nap helyett.
Ma már csak emlék őrzi a poros nevedet,
nem bánom, hogy nem tartott örökké veled.
Volt idő, mikor valóság volt minden nekem,
de az a húsz év az enyém, ezt nem veheti el tőlem senki sem,
ha csak nem hazugság volt az egész eddigi életem.
Gubacsi Sándor |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. november 17. kedd, Hortenzia, Gergő napja van. Holnap Jenő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|