Egy temetőbe járok... itt az ősz újra, megint igy teszek,
Máma már kora reggel nyitáskor ott voltam, csak igy teszek…
Egy temetőbe járok... itt az ősz újra, megint igy teszek.
Gyertyákat vittem... többet a zsebemben,
Őszirózsa csokrokat a kezemben…
Gyertyákat vittem... többet a zsebemben.
Évente, csak egy
A halottak egy napja.
Várt emlékezés.
Az éjjel esett az eső, az avar át is átázott,
Így aztán lépteim alatt száraz levél nem hárfázott…
Az éjjel esett az eső, az avar át is átázott.
Hiányom, hogy nem recseg,
Oly’ mind takaró… meleg, puha!
Várt emlékezés.
Körbejárok, lerakom a gyertyákat meg a csokrokat,
Az szél nem fúj, avar is csendben, én kiraktam csokrokat…
Körbejárok, lerakom a gyertyákat meg a csokrokat.
Minden sírnál kezem kulcsoltam, volt szeretteimért imádkoztam.
Visszanéztem… láttam szélhiányt, kis lángok égtek én imádkoztam.
Őrzőm is magamban néhaiak szellemét s őrzőm szeretetét!
Vecsés, 2025. november 1. Kustra Ferenc József – írtam: a néhaiakra emlékezésként, alloiostrofikus versformában.