Homályos tekintetek bámulnak felém,
kábultan, bódultan hevernek le elém.
Cigarettafüst ivódik ruhámon keresztül bõrömbe,
úgy vonul beljebb, mint bûnös rab a börtönbe.
Boncmester énekel a haldokló tömegnek,
nem értem, miért érzem maga öregnek.
Izzadtság csorog le a falakról,
az emberek hangja eltorzult a haragtól.
Részeg tömeg ugrál fel s alá körülöttem,
sajnálom, nem érzem jól magam körötökben.
Arcomra kultúrmosolyt erõltetek nektek,
csak hagyjatok, s ezt itthagyom. Nesztek!
denes - május 03 2008 16:17:12
Néha vannak furcsa látomásaink és ezt igyekszünk a szavak erejével formába önteni.
sziszifusz - május 03 2008 21:03:01
Nem tudom, ez mennyire látomás, mert én is voltam fiatalabb koromban ilyen mûvészkedõ pincebulikon, és legtöbbször hasonló érzésekkel távoztam. Tetszett
Arbiter Elegantiarum - augusztus 21 2008 12:51:38
Ez tényleg nagyon múltidézõ és elég elvont.Nagyon jó vers!
