Volt egy fehér zongora
amit nem felejtek el soha.
Mindig hallom a dallamot,
szívem õrzi mosolyod.
Én elfeledem ami történt,
csak játszd újra a dalt még.
Akkor tudtam meg nevedet,
s bennem fellobbant a szeretet.
Ahogy a vér lüktetett bennem,
úgy áradt el az érzés testemben.
Én elfeledem ami történt,
csak játszd újra a dalt még.
Azt sem tudtam, hol vagyok,
csak szívem dobbant nagyot.
Egy életre megbilincselted sorsom,
s ezt a bilincset örökké hordom.
Én elfeledem ami történt,
csak játszd újra a dalt még.
Egy fájó börtön vagy nekem,
mert néha fáj, mit teszel velem.
Ami szép, az rúttá válik,
ha szíved velem játszik.
Én elfeledem ami történt,
csak játszd újra a dalt még.
De a börtön megszépül,
mikor bánatom elévül.
Bárhogy bánts és rúgj belém,
tudd: én ott állok az út végén.
Én elfeledem ami történt,
csak játszd újra a dalt még.
denes - május 04 2008 06:35:20
Olyan, mint egy megbocsátó szép üzenet.Egy dallam a megfelelõ pillanatban örökre belénk tud ivódni s hozzákapcsoljuk az általa kiváltott érzéseket.
Remélem, börtönöd valóban megszépült s e kedves vers is sokáig él majd emlékeidben.
