Erdõbe ment mogyoróért
Küszöbömrõl látom õt
S mint egy sikló füvek alatt
Nesztelen kéz szemre tapad
Suttogott és el is szaladt
Kacérkodva visszakacag
Viszhangzik az erdõ.
Hívom õt és mindent mondok
Jót és rosszat, hiába
Elfordulok belenyugszok, menjél hát te drága.
Tovább ülök küszöbömön álmodozva, várva.
Érzem õt a kezeivel, megérint a vágya.
Te vagy az én virágszálam?
Ne haragudj, visszajövök csókommal csöpp kis szádra.
