|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Te vagy csillagom fénytelen égen.
Nyújtom kezemet, talán elérem.
Fekszem a földön, körbevesz a sötét,
álomba ringat, akár a gyermekét.
Duruzsol fülembe, csak rólad mesél,
fekete kezével simogat az éj.
Árnyak élednek, lelkem árnyai,
szívem rejtekének ajtaját tárja ki,
szabadon rohannak feléd vágyaim,
földre dobtam a múlt szárnyait.
Zuhanok a mélybe, tested melegébe,
szemed tüzesen izzó tengerébe,
elfojtott sóhajok sejtelmes násza,
szerelmem hozzád könyörgõ fohásza.
A hajnal lágy léptekkel közelebb oson,
függöny rései közt benéz az ablakon.
Az emlék elillan a besurranó fénnyel,
csak a Nap tûz rám, égetõ hevével. |
|
|
- május 04 2008 10:20:13
Nagyon hangulatos és szép vers. A hangzása is olyan... duruzsoló |
- május 04 2008 11:11:03
Szép emlék volt, sejtelmes-érzelmes szavakkal. |
- május 04 2008 16:17:10
crysty ez gyönyörû lett!! Gratula. Tele érzelmekkel, és szépen leírtad az ébredés minden zeg zugát. Szeretettel:Kormi |
- május 04 2008 21:42:18
Naggyon nagggyon széppp! És olyan jó olvasni,csak ugy visznek tovább a szavak..Gratu! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 18. vasárnap,
Erik, Alexandra napja van.
Holnap Ivó, Milán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
