Vágylak, örökkön örökké vágylak,
Minden sejtemmel téged várlak!
Sejtjeim hadrendben állva,
Nem csatára várnak,
Csak készen arra, hogy sejtjeidre találva,
Összeolvadjanak, és örökre egyé válnak!
A vágytól szinte forr a vérem,
Szívem lánggal ég, úgy szeretlek téged!
A lángot vágyam tüze hevíti,
Mely tüzet szerelmedbõl meríti!
Nem olthatja e vágyat csak lelked és tested,
Lám ez a boldogság, mit oly soká kerestem!
Lelked tisztaságát, lelkem elfogadta,
S szívembõl áradó tûzzel viszonozta!
Vágyaink oly tiszták, mint maga a lelkünk,
Így tán örök boldogságot, egymásban leltünk!
Iker már a lelkünk, szinte egyé váltak,
Örök fészkük lettek, az örökös vágynak!
