Írnék én bíz verset tucatnyit, tán többet,
Lehet ezret, vagy minden napra hetet,
Hogy boldogság ragyog arcomon,
Hogy örömkönny gördül le ráncomon.
Tollam jó vastagon fogna,
S a boldogságról szólna,
Betûm szép ívesen kanyarodna,
Minden szó gyöngyként ragyogna.
Illatozna, zümmögõ dalként szólna.
Sorom repkedne, dalnokként énekelne.
De jaj én balga! Nem vigyáztam, más szívem dolga.
Kihûlt katlan, mindenütt lyuk, csupa rozsda.
Ócska, kihagyó motor a dobogása,
Más lett most a küzdelmes sorsa!
S lám, két végrõl égett csonkig a gyertya...
denes - május 04 2008 19:02:50
Sose add fel a reményt s fújd el azt a gyertyát!
Torma Zsuzsanna - május 05 2008 09:26:14
Kedves Csak-fater!
Talán még fel lehetne melegíteni és be lehetne foltozni azt a csupa lyukas és rozsdás szívet!?
Vigyázz magadra és élj még nagyon sokáig!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
csak-fater - május 05 2008 20:06:57
Köszönöm a hozzászólásokat!
Zoli
